Az autósport történetének legje a Shell és a Scuderia 1930-ban kezdődött együttműködése, azóta a Forma-1 legsikeresebb párosát alkotják. A közös munka eddig 12 egyéni világbajnoki címet és 10 konstruktőri győzelmet eredményezett.

A Ferrari futamgyőzelmekhez segítése mellett a Forma-1 tulajdonképpen a kutakon mindannyiunk által megvásárolható üzemanyagok fejlesztését is szolgálja. Az autósportok királya lehetővé teszi a cég számára, hogy extrém, de mégis ellenőrzött körülmények között tesztelje versenyüzemanyagát, és motorolajait.

Valószínűleg sokan tudják, hogy a Ferrarival folytatott F1-es együttműködés során szerzett tapasztalatokat közvetlenül beépíti a Shell a közútra fejlesztett prémium üzemanyagaiba. Azzal viszont talán kevesen vannak tisztában, hogy ez konkrétan, számszerűsítve mit jelent. Nos, a közúti forgalomban használt Shell V-Power Racing 100 üzemanyag 99 százalékban ugyanazokat az összetevőket tartalmazza, mint a Forma-1-ben használt, a Vettel és Raikkönen versenyautója számára fejlesztett verseny üzemanyag.

Talán sosem foglalkozott annyit a sajtó a Forma-1-es autók motorjával, sőt, az egész hibrid hajtáslánccal, mint a 2014-es nagy szabályváltozások óta, aminek egyszerű az oka: sosem használtak a királykategória versenyautói ennyire összetett és kifinomult rendszert. A központi, a laikus számára legkönnyebben megfogható elem az 1600 köbcentis, 90 fokos hengerszögű, V6-os belső égésű motor, amit 5 fontos, önálló egység egészít ki.

Elsőként a turbófeltöltőt érdemes kiemelni, majd mindjárt az MGU-K-nak hívott kinetikus motor-generátort. Ezek mellett a turbinához kapcsolódó hőenergiájú motor-generátor (MGU-H), a vezérlőelektronika, és az energiát tároló akkumulátorcsomag alkotja a hajtáslánc egészét, amely így együtt nagyjából 150 kiló körül nyom a mérlegen.

A korábbiaknál fontosabb ezek megbízhatósága külön-külön is. A V6-os motorból például mindössze négy darab használható a teljes versenyszezonban autónként, újabbak bevetése – ahogyan más egységek darabszám-limiten felüli használata – büntetést von maga után.

Természetesen a megbízhatóság mellett a fogyasztás is rendkívül fontos egy-egy futamon. A hibriddé vált hajtáslánc közepén a turbós belsőégésű motor nagyjából harmadával kevesebb benzint eszik a 2014 előtt használt V8-as szívó motoroknál, a szabályok szerint egészen pontosan 105 kilogramm a maximum egy-egy versenyen, az átfolyás is korlátozott, 100 kg/óra.

Hogy literre átszámítva mennyit fogyasztanak a Forma-1-es autók, az a különféle gyártó motorjaiként változik, és a pontos adat nyilván szigorúan titkos. Általánosságban azonban elmondható, hogy 105 kilogramm versenybeznin olyan 130 liter lehet, márpedig ha a 305 kilométeres verseny során (plusz egy felvezető, és egy boxbahajtós kör) ennyit eszik, akkor nagyjából 42 liter/100 kilométeres fogyasztás körül lehet ma a bő hétmázsás versenyautók fogyasztása. Figyelembe véve, hogy az időmérőn elérik az 1000 lóerős teljesítményt, igazán takarékosnak mondhatok, mintha egy 100 lóerős utcai benzines 4,2 litert fogyasztana.

Mindenki tudja, hogy a jó minőségű üzemanyag erőt ad az autó motorjának, míg a kenőanyagok elősegítik a motor tisztaságát és hatékony működését. A labor csapata a versenyeken folyamatosan mintákat vesz az üzemanyagból és az olajból, és teszteli őket, hogy jelentéseket adjon a Ferrari mérnökeinek. Ennek a tesztelésnek az eredményeként az F1-es csapat mérnökei a motor megbontása nélkül tudnak következtetni annak állapotára.

Az évről évre, vagy akár egyik futamról a másikra egyre többet nyújtó üzemanyag akár pozíciókat jelenthet: a különbség 1 vagy 2 lóerő között 12 méter is lehet, ami egy kiélezett futamon sok mindent eldönthet. Ismét egy konkrét példa: a 2015-ös szezonra feljavuló Ferrari SF15-T versenyautó számára abban az évben 25 százalékos  teljesítménynövekedést hozott a versenyüzemanyag, és az új versenykenőanyag.

Ez körönként majdnem fél másodpercet, egy versenyhosszon pedig átlagosan 30 másodpercet jelentett.