Az 50-es években az USA autóipara olyan meglepetéseket tartogatott, amire senki sem számított. Első meglepetésként megjelent a Corvette sportkocsi, amely bemutatása után rögtön kitűnően fogyott. Majd megjelent a Ford Thunderbird, egy újabb kisméretű sportkocsi, amelynek sikerén még maga a gyártó is elcsodálkozott. A kis sportkocsik zöme azonban továbbra is Olaszországból és Nagy-Britanniából érkezett az USA-ba. A Ford meg kívánta állítani az európai sportkocsi-inváziót, és erre egy újabb kisméretű sportkocsi megalkotásában látott lehetőséget. Lee Iacocca, a Ford akkori főnöke előállt egy ötlettel, amely 1964-ben a Ford Mustangban öltött testet, és felrázta az USA sportkocsipiacát.

A Ford tervének sikerét már az 1961-1962-ben elkészített stílustanulmányok is igazolták. A Mustang előfutárai már létező technikai háttérre épültek, így már csak a sorozatgyártás előkészítésére volt szükség, amelyre 1964-ben került sor. A Mustang bemutatója után a vásárlók sorban álltak a Ford-kereskedőknél.

Az első évben 680 000 darab autó hagyta el az üzemet, és ez még korántsem jelentette a termelés csúcsát. Mivel a Ford a Mustang bizonyos alkatrészeit más modellek építésénél is felhasználta, ezért a kultikus sportkocsi 2360 dolláros áron kerülhetett piacra. Komolyabb felszereltség mellett ez az ár természetesen jóval magasabb volt. A gyár igény esetén a manuális váltó helyett háromsebességes automataváltóval is felszerelte a Mustangot. Létezett egy úgynevezett ralicsomag is, amely szélesebb gumikat, erősebb fékeket, fordulatszámmérőt és birtonsági övet tartalmazott.

Az első modelleket még hathengeres motorral szerelték, később azonban a V8-as motor került az összes változatba. Az 1967-es évet követően egymást követték a különböző Mustang-változatok. Ezeknek a korai sikereknek köszönhetően, mára ikonikus alakká nőtte ki magát a Ford klasszikusa. A Mustang történelme jelenleg is íródik, és várhatóan még hosszú évekig köztünk lesz.

(Fotó: Carswall)