Jump to content

A nosztalgia erejével – Lada Vesta Sedan 1.6 teszt

2017. 07. 27. 09:04

A Lada? Az volt a legmenőbb” - ilyen, és ehhez hasonló felkiáltásokkal válaszolnak apáink és nagyapáink arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás előtt milyen volt az orosz gyártó megítélése. A mai fiatalok már teljesen más okból – főleg a hátsókerékhajtás miatt – kedvelték meg a Lada korábbi autóit, de a Szovjetunió felbomlása után, a nyugati modellek megérkezésével bizony szépen lassan eltűntek az oroszok modelljei az újautó piacról (nem véletlenül). Azonban a Lada csillaga ismét felragyogott hazánkban, a sikereket pedig a nemrég nálunk járt, vadonatúj Vestától várják – nézzük, mire képes az újdonság!

Az előbb említett kivonulás valóban igencsak lassan zajlott le, hiszen 2010-ben szűnt meg teljesen az új Ladák forgalmazása Magyarországon – igaz, az 1990-es években még viszonylag sikeres márka a későbbiekben már alig-alig talált vevőt. Alig öt év telt el tehát a nagy visszatérésig, ám egészen idén tavaszig kellett várnunk, hogy az öregecske, igencsak elmaradott, de cserébe valóban olcsó modellek mellé csatlakozzon a vadonatúj Vesta, amitől az igazi sikereket várják az oroszok – és 20%-ban a franciák, hiszen ekkora részesedése van a Renault-nak a Ladában.

A Vesta első ránézésre valóban nem áll messze a „menő” jelzőtől, hiszen modern formákkal, gazdagon mért krómdíszítésekkel és divatos megoldásokkal vonzza magára a járókelők tekinteteit. A LED-es nappali menetfény ugyan még hibádzik, de az autó orrán, az oldalsó árnyéktörő vonalaknál és a hátsó lámpák grafikájában is visszatérő X motívum, az egészen agresszívra húzott fényszórók és a különleges, fantom névre hallgató színváltós fényezés valóban látványos – és akkor a manapság divattá váló méretes Lada feliratról még nem is beszéltünk a Vesta hátsóján.

Mindemellett az arányokkal sincs gond, 4,41 m-es hossza és 1764 mm-es szélessége jó kiállást biztosít a modellnek. Egyedül az átlagosnál kissé emeltebb hasmagasság (178 mm) az, ami beleszólhat az összképbe, de emiatt egyáltalán nem haragszunk, hiszen cserébe kevésbé kell aggódnunk a rosszabb utakon vagy a nagyobb padkákon. Külsőt tekintve tehát egyáltalán nincs szégyellnivalója a Vestának, amit az is jól mutat, hogy talán többen bámulták meg és jöttek oda kérdezősködni a teszthét alatt, mint az igazán drága tesztautók esetében – persze ezt nagyobb részt talán annak is köszönhetjük, hogy nem akarták elhinni, hogy egy Ladával van dolguk.

Az utastérbe bepillantva sem szakad meg a varázs: kellemes formák, változatos megoldások fogadnak minket. A boldogság persze csak addig teljes, amíg el nem kezdjük fogdosni az autót, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Vesta milyen árkategóriában játszik. Ehhez képest pedig rendben van az anyagminőség: nagyrészt kemény, fekete és szürke matériákkal találkozunk, de a világos mintás betétek és a már említett formák azért feldobják a hangulatot.

Az összeszerelés minősége sem rossz, de azért ne álmodjunk arról hogy a rengeteg műanyag itt-ott nem nyekken meg vagy nyikorog egy kicsit. Ezek mellett pedig van néhány olyan részlet is, amire nem sikerült elég figyelmet fordítani: az ajtók nyitásakor nem éppen kellemes nyikorgás hallatszik, ráadásul szinte maguktól kicsapódnak – gyakorlatilag semmilyen ellentartás nincs bennük. A kormány műanyag borítása is igen kellemetlenre sikerült, bár a perforált bőrre emlékeztető mintázat legalább jól mutat, de mi egy egyszerű, akár műbőr bevonatnak jobban örültünk volna – főleg, hogy tesztautónk a lehető legmagasabb felszereltségi szinttel érkezett meg hozzánk.

A helykínálat és a praktikum a helyén van: elöl és hátul egyaránt jól elférünk, és a kissé puhára tömött üléseket leszámítva a komfort és az üléspozíció is megfelelő – a vezetőnek még egy külön könyöktámasz is jár. Az apróságoknak is könnyen találunk helyet, és 12 Voltos illetve USB csatlakozó is van. A csomagtér 480 literes értéke a helyén van, ha nem is tesz csodát, és akár bővíteni is tudjuk, de az ügyetlen, rugós nyitómechanizmus, a rengeteg burkolatlan elem és az itt-ott kilógó vezetékek még ebben az árkategóriában sem esnek jól.

A Vestához érintőképernyős multimédiás rendszer is jár, de nem az a fajta, amire vágyunk: napon szinte leolvashatatlan, olykor nehezen veszi be az érintéseket és a magyar nyelvet sem ismeri – és akkor a nem éppen szép grafikáról még nem is esett szó. De legalább van, és a kihangosító illetve a navigáció működik, igaz, ez manapság a minimum. Extrák terén egyébként nem áll rosszul a Vesta: automatikus világitáskapcsoló, ülésfűtés, tolatókamera, butácska parkolóradar (ami akkor is elhallgattatja a rádiót, ha éppen nincs semmi jelezni való) és esőérzékelős ablaktörlő is van.

(Forrás: autopult.hu)