A valaha készült legjobb Opel. Sőt, ami azt illeti, a Peugeot-s felvásárlást követően valószínűleg az utolsó színtiszta Opel is egyben. Az új Insigniát tehát fokozott várakozások előzték meg, a bizonyítást pedig nem bízta a véletlenre az importőr: a minden földi jóval felszerelt, 260 lóerős, automatás, összkerékhajtású csúcsmodellt küldte tesztünkre, amelyet a vörös fényezés mellett OPC sportcsomag és 20 colos kerekek is sportos irányba terelgettek. Ha már sport és csúcsmodell, érdemes megemlékeznünk a néhány hete bemutatott, ugyanezen hajtásláncot használó GSi-ről amely még látványosabb külsővel áll rajthoz – nem véletlenül. A gyáriak szerint ugyanis gyorsabb, mint az előd OPC csúcsváltozata.
Erről tesztünkben nem sikerült makulátlanul meggyőződnünk, ugyanis mi voltunk az elsők, akik beülhettünk az autóba – az erősen bejáratós státusz pedig annak ellenére is bizton rányomta bélyegét a mért gyorsulási és fogyasztási adatokra, hogy szokásos procedúráinkat a tesztút végén végeztük el. De a jelentős súlycsökkentés így is az új generáció előnyére válik, ugyanis a modell a gyári adatok szerint 175 kilóval könnyebb is lehet elődjénél. Mivel az elődöt s mérlegre raktuk, ezt könnyű volt igazolni: tele tankolt, üres új tesztautónk 1720 kilót nyomott, szemben a 160 kilóval többre mérlegelt előddel. Mindezt úgy, hogy a modell nem csak jobban és nagyobb kerekekkel volt felszerelve, de az új generáció egyben méretesebb is.A tengelytáv közel 10 centit nőtt, s a Grand Sport 490 cm hosszú, melyhez 186 cm-es szélesség és 146 cm-es magasság társul. Az elöl-hátul 161 centis nyomtávok szintén nőttek, ennek is köszönhető, hogy az újdonság még dinamikusabb hatást kelt. A külső méretek növekedésének pedig az utastérben is megvan a maga haszna. A lábtér immár bőséges, ahogyan széltében is van elég hely, a szélső ülésekhez járó fűtésről nem is beszélve, de a kupés tetőív miatt a magasabb családoknak azért érdemes lehet a kombit választani – 185 centinél ugyanis már kevés a fejtér, ilyenkor csak lejjebb csúszva férünk el kényelmesen, de legalább erre már van bőven tér. Az ötajtós verzió csomagtere ugyan valamivel kisebb lett, de a rendelkezésre álló 490-1450 literes tér azért így is elegendő, sőt, a valóságban nagyobbnak is érződik, ráadásul az ötajtós kialakítás okán hatalmas nyíláson keresztül pakolhatunk.
Természetesen belül is a gyáriak legfrissebb megoldásait örökölte az Insignia: az új formákat először az Astrában köszönthettük, de azt hiszem nem vitás, hogy a méretes középkategóriásban tudtak leginkább kibontakozni a külsőhöz hasonlóan szintén elegáns, mégis letisztult vonások. Az anyaghasználatra és a minőségérzetre nem lehet rossz szavunk, ahogyan a középkonzol felső részén helyet kapó multimédiás rendszer is hozza a tőle megszokott szintet – továbbra is gyors, egyszerű és jól használható az IntelliLink névre keresztelt szoftver, amely mindenféle okostelefonos kapcsolódásra képes. A klíma külön panelt kapott, de a gombtenger elkerülése érdekében csak a legfontosabb funkciók kaptak saját kezelőszervet, amely szintén okos megoldás.
A kormányról továbbra is szinte minden fontos funkciót elérünk, és ezúttal a kormányfűtés gombja is ide került. A műszercsoport jó része is digitális, beleértve a feszültség- és az olajhőfokmérőt, amelyet sokan feleslegesnek gondolnak, de azért összességében pozitív, hogy ezeket az adatokat is elénk tárja az autó. A head-up kijelző is jól sikerült: az egység a szélvédőre vetíti az adatokat, és kiváló minősége mellett rengeteg információt képes megjeleníteni. Mégis szívből gyűlöltük az opciót, ugyanis a nem túl ügyes összeszerelés miatt a vetítőt takaró plexi állandóan nyöszörgött, kellemetlen hangokkal megtöltve az egyébként jól összerakott benyomást keltő utasteret. Emellett a műszefal álvarrása is félresikerült: hol összejött a cérna alábújtatása, hol pedig egybefüggő cérnasort találtunk, megtépázva kissé a jó anyagok által sugallt minőségérzetet.
