És hogy mi is volt ezen felül a friss, ‘Canyon bézs’ színű tesztautó apropója? Természetesen a frissítés, ugyanis idén év elején az A-osztály és a CLA nyomába lépve felfrissült a Mercedes-Benz kompakt kínálatának crossover tagja is. A ráncfelvarrás kívül-belül hozott újdonságot a GLA számára. A kompakt crossover megújulása könnyen észrevehető, holott radikális változtatás nem történt. A módosított lökhárítók és a kissé átrajzolt világítótestek mellett megújult a kerékkínálat és a színpaletta - tesztautónk az utóbbi két újítást kiválóan prezentálja. Belül nagyobb változások is akadnak, például a nagyobb, 8 colos kijelző, ráadásul a multimédiás rendszer már képes a mai modern okostelefonos tükrözési formák (pl. Android Auto ill. Apple CarPlay funkció) kihasználására. Emellett új kárpitozások, díszbetétek és megújult műszercsoport adja az újdonságokat.

A lemezek alatt a legnagyobb változást az új 220-as benzines hajtáslánc adja, amely eddig nem volt elérhető: a dinamikus és csendes 2-literes, 184 lóerős turbós benzinmotorhoz szériában jár a többek között lejtmenetvezérléssel is kiegészített 4MATIC összkerékhajtás, valamint a 7G-DCT nevű 7-sebességes duplakuplungos automataváltó. Tesztautónk azonban nem a 220-as benzines, hanem a 220-as gázolajos hajtáslánccal érkezett hozzánk: az automata és a 4MATIC rendszer ez esetben is ott volt a fedélzeten, a motorháztető alatt pedig a jó öreg kétturbós, 2,15 literes dízel szolgált, amely 170-ről 177 lóerőre erősödött. Az izmos gázolajos hívogató, ugyanis papíron 1,5 literrel takarékosabb a 220-as benzinesnél, azonban utóbbi dinamikusabb, kulturáltabb, továbbá bő 1 millió forinttal olcsóbb, amely felár az üzemanyagból bizony nagyon soká fog csak megtérülni. Vagyis ha egy viszonylag nagyobb teljesítményű, összkerékhajtású és automataváltós GLA-ról álmodoznak, szerintünk ne idegenkedjenek a benzinmotortól.

Viszont lenne még egy tippünk: ha a kockát még nem vetették el teljesen, akkor azt javasoljuk, hogy inkább próbáljanak meg átnyergelni egy másik típusra - akár házon belül maradva. Szó sincs arról, hogy a GLA megfelelő konfigurációban rossz autó lenne, azonban az igazság az, hogy a Mercedes-Benz palettáján egy kicsit feljebb lépve sokkal-sokkal jobb autókat találunk. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor visszaadtam a fantasztikusan jó E-osztály tesztautót (amiről ide kattintva olvashatják a tesztet) és egyből átültem a GLA-ba: mindenütt jóval szerényabb anyagok, minden téren gyengébb kvalitások, jóval magasabb zajszint, feleslegesen kemény, darabos futómű, bólogató váltó - ráadásul még a multimédiás rendszer sem beszél magyarul, ellentétben például az E-osztályéval.

A kompakt modellsorozatokban - legyen szó az A-, a B-, a CLA-, vagy akár a GLA-sorozatról - egyszerűen nem az igazi a prémiumérzet, és a kiváló formaterveket leszámítva a márka klasszikus értékeit nehezen találjuk meg bennük. Nem meglepő, hogy a Mercedes már gőzerővel fejleszti az új fronthajtású padlólemezt: a csillagosok a hírek szerint szép lassan le fogják váltani a jelenlegi kompakt autókat, és állítólag beleadnak apait, anyait. Persze extrákból már most sem hiány, a palettán mindent megtalálunk, amit csak el tudunk képzelni, ráadásul a hajtáslánckonfigurációk számra is nagyon magas, azonban anyagminőségüket és néhány műszaki megoldásukat tekintve a Mercedes kompaktjai nem képesek belépni a prémiumba: elég, ha a viszonylag egyszerű és sok helyen kopogós belső műanyagokra, vagy akár a kitámasztós motorháztetőre gondolunk.