Az Isuzu nem csábít csillogó ékkövekkel és hangzatos szavakkal, a japán gyártó sokkal inkább arra a presztízsére épít, amit joggal érdemelt ki a haszonjárművek piacán. Épp ez a márka sikerének záloga, hogy a strapabíró használatot jól tűrő technikát építi be minden modellébe, így a D-Max erőforrások vagy épp más műszaki megoldások esetén ennek a tapasztalatnak az előnyeit élvezheti. Persze épp emiatt tesztalanyunk messzebb áll a személyautós élményektől, mint a pickup szegmens többi tagja, azonban ez nem jelent hátrányt azok számára, akik éppen a munkás jegyeket keresik platós modelljükben.

Küllem tekintetében az újdonságot a LED-es nappali menetfénnyel is rendelkező lámpatestek jelentik, amelyek révén frissebbnek, modernebbnek hat az autó frontja. Ettől eltekintve azonban lényegi újdonság nincs, ami érthető is, hiszen a platós terepjárók formai megoldásait nem is lehet alaposan megreformálni. A D-Max összességében kellemes a szemnek, a króm betétek igényességet, s némi eleganciát is visznek az összképbe. Ennél sokkal többet egy pickup esetében nem várhatunk el, hiszen a praktikum okán a fémszobrászok kezei is meg vannak kötve.

Mindazonáltal a kellemes összképen túl nem szabad megfeledkezni a részletekről sem, így a combos hasmagasságról, a kategóriában tisztességes terepszögekről (elöl: 30 fok; hátul: 22,7 fok) és a masszív kiképzésről. A gázlómélység 600 mm. Lehet, hogy a divatosabb platósok mellé állítva már nem feltétlen az Isuzu vinné a szépségdíjat, de bevallottan nem is ez a célja.

A frissített D-Max természetesen megőrizte 3,5 tonnás vontatási képességét, amivel továbbra is kategóriaelső – ez persze a fékezett vontatmányra vonatkozik, de a fékezetlenül is képes 750 kilogrammot magával cipelni. Az autó hasznos teherbírása egyébként változattól függően 1080 és 1320 kilogramm között alakul, amivel szintén hozza a szegmensben elvárt értéket. A hangsúly ugyanis, ahogy arról már az előzőekben is szó volt, leginkább a terepes és haszonjárműves képességeken van.

Odabenn is találunk némi újdonságot: az óracsoport kapott némi textúrát, aminek köszönhetően gusztusosabb, látványosabb lett, illetve a középkonzol tetején a korábban használt Pioneer érintős hifit leváltotta egy gyári multimédiás egység. Utóbbitól sokat ne várjunk, az alapvető funkciókat ugyanis jól megoldja, azonban a hangzás például átlagon aluli. Persze a melós üzemhez mindez bőven elég.