Az amerikaiak rendszere néhány szabadalmi rajzon bukott le, és igencsak biztatónak tűnnek a képességei. A megoldás szívét természetesen egy nagyteljesítményű processzor adja, amibe számtalan lehetőséget táplálnak be, hogy többféle terepen is képes legyen jó döntéseket hozni – ebben pedig a különböző érzékelők és radarok segítik majd.

Aki azt gondolná, hogy mindez csak a komolytalan terepekre lesz elegendő, az téved, ugyanis a gyáriak egészen komoly akadályokat is rábíznának az autóra, amely akár arra is figyelmeztetheti majd az utasokat, hogy jobb, ha inkább kintről nézik végig a mutatványt – például egy sziklás terep megmászása esetén. A Ford egy távirányítót is kínál majd a rendszerhez, amelyen keresztül a vezető kintről is bármikor beleavatkozhat a folyamatba, és az autó maga is figyelmeztetheti majd a sofőrt, ha úgy érzi, fennáll a veszélye egy balesetnek – például egy borulásnak.

A kérdés persze adott, hogy ilyenkor miért nem parancsol álljt saját magának a rendszer, de úgy tűnik, hogy a gyáriak célja egy bevállalós megoldása megalkotása volt, a kockázatkezelést pedig valamilyen szinten a vezetőre bízza az autó – persze biztosan lesz olyan helyzet is, amikor beleszólás nélkül is letilt majd a számítógép. Ez persze nem egy klasszikus autonóm rendszer lenne, noha kétségtelen, hogy a négykerekű magától végezne el néhány manővert, de csak az ilyen kétes helyzetekben – egy egyszerű földúton, viszonyítási pontok nélkül például nem tudna egyedül tájékozódni hosszútávon.