Jump to content

Veterán járgányaink – vol.2

2016. 04. 03. 18:00

Cikksorozatunk második szériájának főszereplője egy újabb amerikai járgány, amely az 1920-as évek végén tűnt fel a piacon. A Ford A nem csak a tengeren túl volt népszerű, de Európában is, olyannyira, hogy Berlinben összeszerelő üzemet működtettek, bár az autót valamelyest módosítani kellett.

A Ford T-modellhez hasonlóan az A típus is robusztus és egyszerű konstrukció volt, melyen folyamatosan követni lehetett a technika fejlődését. A széles vevőkör igényeinek kielégítése érdekében az autó a limuzin alaptípuson túl roadster, túraautó és kabrió formában is megjelent a piacon.

Mivel a Ford az A modellt az európai piacon is értékesíteni kívánta, 1928 nyarától Berlinben is működtettek egy összeszerelő üzemet, egyúttal ugyanabban az évben letették a konszern hivatalos német részlegének alapkövét. Adópolitikai okokból azonban a német piacon értékesített autók lökettérfogatát 2023 ccm-re kellett csökkenteni, ennek megfelelően teljesítményük is 28 lóerőre csökkent.

Miután Henry Ford legendás Tin Lizzie-je a húszas évek végére kissé elavult modellnek számított már, Ford néhány hónapra bezárta a gyárát, hogy a lehető leggyorsabb idő alatt méltó utódot fejlesszenek ki. Csak 1927 decemberében került ki az új Ford A, melyet a T-modellel összehasonlítva is rekordidő (8 hónap) alatt fejlesztettek ki.

Az új autó előnyei közé tartozott többek között egy háromfokozatú sebességváltómű, a hidraulikus lengéscsillapító, és egy négy kerékre ható fékrendszer. A fémküllős kerekek és az ablaktörlő épp úgy alaptartozékai voltak a járműnek, mint a műszerfal olajnyomásmérő- és benzines szintjelző órája. További jelentős előrelépést jelentett, hogy az autó átlagos esetben hosszú ideig (5000 mérföld megtételéig) nem igényelt komolyabb karbantartást. Akkori viszonylatban ez rendkívül jó érték volt.

(Fotó: Taringa)