Mercedes 300 GD: Franz Josef Strauß egykori terepjáróját próbáltuk
Az 1982-es Mercedes 300 GD nem gyorsaságával, hanem terepképességével és különleges történetével tűnik ki: éveken át Franz Josef Strauß használta.
A kép illusztráció.
A Mercedes 300 GD nem a gyorsulásával, hanem robusztusságával és terepképességével vált emlékezetessé. A most bemutatott, 1982-es példányt hosszú éveken át Franz Josef Strauß bajor politikus használta vadászautóként, a különleges G-osztály pedig ma is megmutatja, milyen volt egy korabeli, munkagép-alapokra épített Mercedes. A témáról a Motor1 Deutschland is beszámolt.
Strauß kedvelte a Mercedes márkát, miközben a vadászat és a bajor vidék is fontos szerepet játszott az életében. A G-modell ebből a szempontból ideális választásnak bizonyult: közúton és terepen egyaránt használható volt, miközben a rövid tengelytávú karosszéria jó átláthatóságot kínált. A politikus által vezetett autó különleges felszereltséget is kapott, többek között elektromosan állítható üléseket és légkondicionálót.
A G-osztály eredetileg sokkal inkább munkaeszköz volt
A Mercedes G-modell világpremierjét 1979 februárjában tartották a franciaországi Toulonban. A bemutatón a gyártó a kompromisszummentes terep- és országúti használhatóságot, valamint a sokoldalúságot emelte ki. A fejlesztésben és gyártásban részt vevő Steyr-Daimler-Puch szerint az új sorozat új mércét állított a könnyű, terepjárásra alkalmas járművek piacán.
A típust fejlesztése idején a „Haflinger II” fedőnévvel is illették. A név egy alpenländi lófajtára utalt, miközben a korabeli szaklap a robusztusság és a gyorsaság eltérő tulajdonságainak összehangolását hangsúlyozta. A G-osztály hosszú időn át a Mercedes haszonjárműves kínálatához tartozott, saját árlistával.
88 lóerő, kapcsolható összkerékhajtás és felező
A Strauß-féle 300 GD motorházteteje alatt az OM 617 jelű, 3,0 literes, öthengeres szívódízel dolgozik. A motor 88 lóerőt, illetve 172 newtonméter maximális nyomatékot ad le. Az autó kapcsolható összkerékhajtást, terepfokozatot és opcionálisan választható differenciálzárakat kapott. Az 1982-es modellévben új, ötfokozatú kézi sebességváltó is megjelent.
Kapcsolódó: Mercedes hűtőmellény nélkül küldi pályára versenyzőit a legforróbb F1-es futamokon
A rövid tengelytávú, hivatalosan Stationwagen kurzer Radstand néven szereplő változat 4,14 méter hosszú, tömege azonban 1935 kilogramm. A létraváz és a terepre méretezett szerkezet a manőverezésnél is érezteti a hatását. A szervokormány akkoriban csak a 280 GE és a 300 GD csúcsmodellekben volt szériafelszerelés, ami ennél a tömegű autónál különösen hasznosnak bizonyult.
Nem a sztráda, hanem a földút az igazi terepe
A dízelmotor legfeljebb 127 km/órás sebességre képes, de a 300 GD karakteréhez nem illik a nagy tempójú autópályázás. 110 km/óránál körülbelül 3000-es fordulatszámot forog a motor. A hosszú áttételezés és a szerény literteljesítmény miatt a gyorsulás lassú, a váltó működése pedig a mai autókhoz képest pontatlannak és nehézkesnek hat.
Amint azonban elfogy az aszfalt, a G-osztály otthon érzi magát. A magas üléspozíció, a jó körkörös kilátás, az összkerékhajtás és a terepfokozat olyan környezetre készítette fel, ahol a közúti dinamika másodlagos. A tesztelt autó belsejében fordulatszámmérő, Recaro első ülések, légkondicionáló, állófűtés és a vadászathoz használt vadtálca is helyet kapott.
Ötvenezer márkába került a különleges példány
Az alap 300 GD ára akkoriban csaknem 40 ezer német márka volt, Strauß egyedi felszereltségű autója azonban körülbelül 50 ezer márkába került. Ez az összeg 1982-ben már egy Porsche 911 SC árával is összemérhető volt.
A járművet Karl Dersch, a Daimler-Benz müncheni kirendeltségének vezetője ismertette meg Strauß-szal. A politikus a G-osztályt hosszabb utakon is használta: a forrás szerint Ausztrián, Olaszországon és Franciaországon át is közlekedett vele. A bemutatott példány futásteljesítménye valamivel több mint 7000 kilométer, ezért az egykori tulajdonoshoz köthető használat ellenére ma inkább megőrzött Mercedes-klasszikusként érdekes.
Miért különleges ez a Mercedes 300 GD?
A Mercedes 300 GD értékét ebben az esetben nem pusztán az adja, hogy egy ismert politikus autója volt. A jármű jól érzékelteti a korai G-osztály kettős természetét: a Mercedes egyszerre kínált benne közúton használható személyautót és valódi, létravázas terepjárót. A 1935 kilogrammos tömeg, a szívódízel szerény teljesítménye és a lassú gyorsulás alapján ez nem sportos szabadidő-autó volt, hanem célgépszerű munkatárs.
A felszereltség ugyanakkor megmutatja, hogyan lehetett egy ilyen alapvetően haszonjárműves modellt személyre szabni. A Recaro ülések, a légkondicionáló, az állófűtés és az elektromos ülésállítás kényelmesebbé tették a használatot, a vadásztálca pedig egyértelműen kijelölte az autó feladatát. A forrás szerint a konkrét példány ma alig több mint 7000 kilométert futott, így története és állapota együtt teszi különösen figyelemre méltóvá. Az AutóKalauzon korábban a Elektromos autó teljesítménye és nyomatéka: hogyan értelmezd? témájával is foglalkoztunk.
Tájékoztatás: Az oldalon megjelenő képek és illusztrációk egy része mesterséges intelligencia segítségével készülhet vagy módosulhat. Ezek a vizuális elemek illusztrációs célt szolgálhatnak, és nem minden esetben tekinthetők eredeti helyszíni felvételnek.
🚗 Maradj képben az utakon!
Iratkozz fel ingyenesen az AutóKalauz hírlevelére, és ne maradj le a legfontosabb autós hírekről, KRESZ-változásokról, hasznos tippekről és útmutatókról!
🚦 Élő balesetfigyelő és navigáció – teljesen ingyen!
📩 Add meg az e-mail-címed, és iratkozz fel ingyen!